Tudástár

A zab történelme

Kezdetekben csupán gyomnövényként és takarmánynövényként volt ismert. Elsősorban lovak etetésére használták, feltehetőleg innen erednek ‘zabál’ és ‘zabos’ kifejezéseink. Termesztésének kezdete a Római Birodalom fennállásának idejére tehető, később nemesítésében lehetőséget láttak az angolok és a németek is. Egymással versenyezve a lakosság számára kísérletezték ki a különböző zabfajtákat.

A zab az a kalászos növény, amely kimondottan szereti a hűvösebb, csapadékos éghajlatot. A skótok életében kitüntetett szerepet töltött be: úgynevezett Meal Monday szünetet is bevezettek az iskolákba, hogy a tanulók is segíteni tudjanak betakarításában. Azért, hogy elkészítése a legtökéletesebben sikerüljön, különböző szokásokat is bevetettek: óramutató járásával megegyező irányban kavargatták és állva fogyasztották.

A pehely alkalmazása Will Keith Kellog és testvére nevéhez fűződik. A füst- és alkoholmentes légkör mellett a betegek diétájára is nagy hangsúlyt fektettek a kórházban. A gyomrot megterhelő reggelik helyett gabonapelyhek fogyasztást javasolták. Azért, hogy a pelyhek jobban megpuhuljanak, kísérletképpen hengerekkel kilapították és szárították azokat. Ehhez a kultúrnövényhez egy népi mondásunk is kapcsolódik, amely igazi valóságtartalommal bír. ‘Elmehet Kukutyinba zabot hegyezni’ kifejezést azokra az emberekre használják, akiknek nem sokat ér munkájuk. A Maros közelében található pusztát hívják Kukutyinnak, amit a helyiek zabbal vetettek be. A folyó áradásakor csónakokkal aratták le a kalászokat. Egy munkanélküli ember munkát kért, akit zabhegyezésre küldtek, így került be mondásaink közé.