A hajdina (más néven pohánka, tatárka) . Ázsia középső, mérsékelt égövi részén honos. Botanikailag a keserűfűfélék családjába tartozik, a hétköznapi életben mégis a gabonafélékhez sorolják, mert lisztes magját a búzához hasonlóan fogyasztják.

A jellemző tápanyaga a többi gabonaféléhez hasonlóan a szénhidrát, amely 56-77%-ban keményítő, 17-20%-ban élelmi rost, ennek 12-17%-a cellulóz, valamint hemicellulózt és lignint is tartalmaz.

A hajdina igen értékes vitamin forrás

Vitamintartalmát tekintve elmondható, hogy a hajdina igen értékes vitaminforrás, mivel a B-vitamincsoport majdnem minden tagját tartalmazza. Tokoferol (E-vitamin), riboflavin (B2-vitamin) és tiamintartalma (B1-vitamin) jelentős. Ezen tápanyagokon kívül kedvező élettani hatással rendelkező biológiai anyagokat is tartalmaz. Ilyenek például egyes antioxidáns hatású flavonoidok és a rutin (P-vitamin vagy antipermeabilitási faktor).

A hajdinának van egy jellegzetes “olaj” szaga, amit többszöri (3-4x-i) meleg vizes átmosással ki lehet küszöbölni. Ezután kétszeres mennyiségű enyhén sós vízben kb. 20 perc után puhára főzhető. Közben érdemes kevergetni. A megfőtt hajadina ízében nagyon hasonlít a tarhonyára, ezért kiválóan helyettesíthető minden olyan ételben, melyben tarhonya szerepel. De ehetjük köretként salátákhoz, szószokhoz, sült zöldségekhez vagy akár pörkölthöz is. Ízesíthetjük bazsalikommal, izsóppal, majorannával vagy édesíthetjük aszalt gyümölcsökkel, mézzel.

A hajdinát a gabonákkal együtt szokták emlegetni, mert azokhozhasonló módon lehet felhasználni, habár nem közéjük, hanem a keserűfélék családjába tartozik. A kis háromszögletű magnak már nyersen, szárazon is erős illata van, és megfőzve is igencsak karakteresízű. Felhasználás előtt mindenképpen érdemes szűrőben, meleg vízzel alaposan átmosni. Kellemes plusz aromát kap, ha elkészítés előtt megpirítjuk. Áztatás nélkül is viszonylag hamar megfő, előzetes áztatással pedig tovább rövidíthető ez az idő; sőt, bizonyos ételekbe akár nyersen is kerülhet. Ha főszerepben nem rajongunk jellegzetes ízéért, használjuk mellékszereplőként ételeinkbe ezt az amúgy igen egészséges alapanyagot.

A hajdina (pohánka) régebben az egyszerű népi ételek sorába tartozott. A hántolását is házilag oldották meg hézagosra állított malomkövek között átdörzsölve távolították el a kemény héjszerkezetet.

Nagyipari méretű hántolása esetén előáztatják, vagy még kissé pörkölik is, ekkor a színe barnás tónust kap. A hőkezelés nélküli hajdinahántolás fehéres színű. Az íze sem olyan erős, mint a barna hajdináé. Beltartalmi értékei mindkét féle hajdinának egyformán említésre méltóak. “A legújabb kutatások alátámasztják a régi megfigyeléseket: a hajdina jótékonyan hat az érrendszeri megbetegedéseknél, a magas vérnyomásban szenvedőknél, a cukorbetegeknél. Bár ez nem pótolhat gyógyszereket, de jótékonyan hat(hat) az életmódváltozás szándékának napi gyakorlatában.

A lisztjét búzaliszttel keverve kenyér és tészta alapanyagként használják fel. Töret és szemes formában a jól ismert orosz kása alapanyaga. A hajdina a főzés előtt megpirítva az ételnek enyhe dióízt és illatot kölcsönöz.

Köretnek kétszeres mennyiségű vízben megfőzve, csíráztatva 8 óra áztatás és 3 – 4 nap csíráztatás után közvetlenül fogyasztható.

Átlagos tápérték 100 g termékben:

energia 1624 kJ (383 kcal)

fehérje 11, 2 g

szénhidrát 79,1 g

zsír 2,4 g

Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a termékinformációk pontosak legyenek, azonban az élelmiszertermékek folyamatosan változnak, így az összetevők, a tápanyagértékek, a dietetikai és allergén összetevők is. Minden esetben olvassa el a terméken található címkét és ne hagyatkozzon kizárólag azon információkra, amelyek a weboldalon találhatóak. Annak ellenére, hogy a termékinformációk rendszeresen frissítésre kerülnek, cégünk nem vállal felelősséget semmilyen helytelen információért, amely azonban az Ön jogait semmilyen módon nem érinti. A jelen információ kizárólag személyes felhasználásra szolgál, és azt nem lehet semmilyen módon, a vállalkozásunk előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül, vagy megfelelő tudomásulvétele nélkül felhasználni.